Szülinapi bulik

Na, megvolt Zéti negyedik, immár utolsó bulija. Esküszöm, a Walesi hercegnek nincs ilyen ünnepségsorozat  aszülinapján!

Először megünnepeltük őt anyósoméknál, gyönyörű tortával, aztán a nagy napon az óviban is, meg itthon is. Az óviban ő oszthatta a tortát, sőt, ő gyújthatta meg a gyertyát is! Hiába, ami jár, az jár. Aztán jött az este, ahol újabb torta-ajándék kombinációt zsebelt be őfelsége.

Tegnap pedig, záróakkordként, egy játszóházban voltunk a Sugárban. Meghívtuk a kis barátait is, de többen nem tudtak eljönni, sajnos. De ott volt Ricsi, Zsuzska és Nóri is. Két órát töltöttek csak ott a gyerekek, de szerintem annyi energiát égettek el ezalatt, hogy megmászhatták volna a Himaláját is. Egyik várbó ki, másikba be, rohantak, ugráltak, kiabáltak, visítottak. :) Egyszóval, élvezték nagyon.

Bármennyire is élvezték, nem ajánlanám másnak a helyet, ugyanis kifizettük a korlátlan popcorn és üditőfogyasztást, majd 5 óra után két perccel, amikor a gyerekek végre leültek, kértem még egy kis narancslevet. A kishölgy közölte, hogy lejárt az időnk, és a wc-ből hoz vizet. Na ezen jól felhúztam magam, és megmondtam a  véleményemet. Két percről volt szó. Tény, hogy lejárt az időnk, de gyerekekről volt szó, akiket kis időbe telik összehajkurászni!

 Ilyen a magyar vendéglátás!:( Mondtam is neki, hogy én is vendéglátós iskolában tanítok, de mi nem erre neveljük a gyerekeinket! :(

Szóval, oda többet nem megyünk, de a gyerekek nagyon élvezték, úgyhogy maradunk a helyi játszóháznál.

Szülinap és hasfájás

A mai napra úgy készültem, hogy majd frissen-fiatalon felébredek, rendbeteszem magam testileg-lelkileg, csinálok reggelit, elrohanok a tortáért, becsomagolom az ajándékot, és persze mindenzt úgy, hogy a család alszik. :) Hahaha! Hogy is gondolhattam mindezt!

Mióta gyermekes család lettünk, valahogy egyetlen ünnep sem létezhet láz, hasfájás, hányás, hasmenés, fülfájás, fogfájás és egyéb nyalánkságok nélkül. Tavalyelőtt karácsonykor kiírhattuk volna az ajtóra, hogy "Kórház, fertőző betegek, belépni szigorúan tilos!", ugyanis az egész család olyan beteg volt, hogy alig éltünk. Tavaly épp Férjnek jutott a szerencse, hogy a hányós-hasmenős vírussal küzdve fenyőfát faraghasson. Azért ez nem semmi élmény ám! ;)

Szóval, eljött a nagy nap: életem értelme, mármint  a legnagyob, a Férj, az Apa, betöltötte a 37-ik születése napját. Torta, ajándék megvan, és a baci-vírus is. Naná! Csütörtök délután Ádám elkezdte fájlalni  a hasát, majd estére megörvendeztetett bennünket egy jó adag hányással is. Pasis önbizalmát persze mindvégig megőrizte, mert  a (valóban) hatalmas hányás közepén állva megjegyezte: "Na, ezt nevezem én hányásnak!" :) Hát, mit ne mondjak, én is. Főleg, ha takarítani kell.

Másnap újabb fordulat. Telefon az ÁNTSZ-től, hogy az óviban túl sok  a gyomorpanaszos gyerek, lehet, hogy ételmérgezés, vigyünk be kakimintát szombat délig. Mondanom sem kell: onnantól kezdve egy árva kaki sem jött ki egyik gyerekből sem. Ádám semmit nem evett, azért, Zéti mindent evett, azért.

És végre eljött szombat, a szülinap!!! A nap fő eseményével: kakit vártunk! Zéti olyannyira, hogy tegnap fűnek-fának dicsekedett, hogy neki "kakis-doboza" van, és kakimintát fog adni. Alig néztek iszonyodva ránk az emberek, gyermekeiket féltőn karjukba véve.

De íme, 11 felé, amikor feladtuk a harcot, sikerült! :) Micsoda örömök, micsoda szülinapi meglepetés! :) Szóval, már csak az eredményre várunk. Na meg a tortára, mert az sem maradhat el.

Boldog szülinapot, Férj! :)

Feedek
Megosztás
Feedek
Megosztás
Zétény

Lilypie Kids Birthday tickers

Ádám

Lilypie Kids Birthday tickers

Mi

Daisypath Anniversary tickers