Január

Nem szeretem a tél második részét, ezért aztán megpróbálom feldobni mindenféle jósággal. Ilyen nálam például a színház. M. nem nagyon akar jönni, de én hónom alá csapom, és megyünk. Legtöbbször nem bánja meg ő sem.

Jan. 11-én megnéztük gyerkőcökkel az Országjáró Mátyás királyt. Külön páholyunk volt, a legjobb helyen, úgyhogy nagyon élvezték a fiúk. Ráadásul az Új Színházban mindent bevetettek, hogy a mai digitális generációnak is élvezetes legyen: volt zenebona, lézerfény, képkivetítés. Jó volt. Egyszerre modern, és mégis hű az eredeti történethez.

Januárban még egy színházi élményben volt részünk, ezúttal a Vízkereszt, vagy amit akartok c. Shakespeare darabot néztük meg M.-el és  a kollégákkal a Pesti Színházban. Eredetileg a tanulóknak szerveztük a suliban, de összesen 5!!! fő jelentkezett (egy 800 fős iskolából). Lehangoló. Pedig  a darab tényleg nekik szólt. Nekem is tetszett, de néha már sok(k) volt, bohózatszerű. Mivel az eredeti mű csak egy váz volt, és a szövegen és megvalósításon a rendező és a Színművészeti Egyetem hallgatói közösen dolgoztak, így igencsak bele tudtak zsúfolni mindent, amit lehetett. Általában véve rendkívül szórakoztató volt, sokat nevettünk. Ifj. Vidnyánszky Attila, aki a bolondot játszotta pedig megcsillogtatta rendkívüli tehetségét. Szerintem, sokra viszi még. De imádtam a Mészáros Máté által megformált Tóbiás urat is, valamint Fesztbaum Béla alakítása is fantasztikus volt. Különösen fiataloknak ajánlom ezt a darabot, akik még fogékonyak az újra-másra, és nem ragaszkodnak a jól ismert klasszikus formákhoz.

Bevezettük januártól a Boldogság-gyűjtő dobozkánkat is. Ez valójában egy tárolódoboz, amibe kis cetliken dobáljuk (én) bele, ha valami jó dolog történt velünk. Ide kerülnek a színházi élmények is, valamint, ha a gyerekek örvendztetnek meg valamivel. Például, ha Zéti mosolygós arcot hoz a suliból. :) Jó lesz majd decemberben megnézegetni, hogy mennyi minden jó is történt velünk.

Egyébként éppen itthon vagyunk, mert Ádám elkapott valami vírust, de már kezd meggyógyulni, Zétinek pedig  a gyomrával voltak problémái. Annak ellenére iszonyúan élvezem az itthonlétet, hogy  a gyerekek betegsége miatt vagyok itthon. Amennyire nem éreztem magam soha jól a másik lakásban, annyira jól érzem magam ebben.

 

És íme: kertünk dísze, a kis hóvirág januárban.

Bárány Boldizsár

Tegnap megnéztük a Bárány Boldizsárt! :) Nagyon-nagyon jó élmény volt!

Egyrészről már hetekkel előre izgultam, hogy Zéti hogyan fogja viselni  a maga kis izgágaságával. De egyszerűen remek fiú volt: végigülte, hallgatta, nézte, ahogy az a nagykönyvben meg van írva! Le a kalappal a kissrác előtt. :)

Na meg persze az előadás előtt. Merthogy nagyon klassz volt az is. Kifejezetten kisgyerekes léptékű volt minden: a színpad, a jelmezek, az éppen jól kibírható felvonás-hossz. A színészek is megérdemelték a tapsot, bár némely hang még nekem is hamiskásnak tűnt. Persze nem ez volt  a lényeg. Főleg  a gyerekeknek nem. Ők végigizgulták Bárány Boldizsár rosszcsontságait és megjavulásának történetét.

Persze az azért eléggé tipikus, hogy legjobban két jelenet tetszett a fiaimnak: az egyik ahol vérzik a főszereplő orra (na, erről sokat kellett mesélni:mi az a művér, hogy került oda stb.), a másik pedig, amikor az apabárány átesik a bútorokon. :)

Remélem, máskor is sikerül ilyen jó darabot kifognunk, mert nagyon szeretném rendszeressé tenni a fiúk színházlátogatását, mert szerintem, ez annyira fontos, mint a rendszeres olvasás.

Végezetül egy kép a csinos, színházbamenő fiúkról:

Feedek
Megosztás
Feedek
Megosztás
Zétény

Lilypie Kids Birthday tickers

Ádám

Lilypie Kids Birthday tickers

Mi

Daisypath Anniversary tickers