Jelentem, fiam iskolába jár! Na jó, nem úgy igaziból, de már majdnem. Bejár az iskola épületébe hetente egyszer előkészítőre. Ettől persze nemcsak én vagyok büszke, hanem az ő melle is dagad a büszkeségtől.

Először is új nadrágokat kapott, mert mégsem járhat ovis cuccokba. Aztán tanítónéni jön érte. Utána pedig bevonulhat az iskolába, ahol komoly tanítás folyik! :)

Önbizalma sem a régi (és nem az anyjáé), ugyanis múltkor kijelentette, hogy a tanító néni szerint "Ádám, te vagy  a legügyesebb". Ami persze csak addig volt érvényben, amíg kilátásba nem helyeztem, hogy ezt megkérdezem a tanító nénitől is.

Elvileg angol előkészítő, de angolul viszonylag keveset tanulnak, ellenben minden lényeges dolog szóba kerül, pl. a lány-fiú téma, vagy a környezetszennyezés.

A legutóbbi alkalommal az állatokat tanulták, na az én mindentudó nagyfiam közölte, az elefántra, hogy "teddy bear", úgyhogy megkértem, ne említse, mivel foglalkozik az anyukája. :)

Nagyon tetszik neki a suli, nekem is, de ma újabb dilemma elé kerültem: tegnap kiválasztotta egy tanító néni (egy másik iskolából), az ének-zene tagozatra, mint rendkivűl jó ritmusérzékkel, és belső hallással bíró gyereket. Jaj! Most mi legyen?! Na, a lecke fel van adva!