Ma voltunk a Hungaroringen a fiúkkal. Az idő is velünk volt, mert nem esett, nem sütött, épp kedvező egy ilyen látogatáshoz. Egyedül füldugót nem vittünk, az elkelt volna. (Őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy ilyen hangosak ezek az autók!) a srácok persze így is élvezték.

A legnagyobb sláger azonban a dodzsem és az ugrálóvár volt. Amikor én kicsi voltam, nem jutottam el ilyen helyekre (sőt, most voltam felnőttként is itt először), és biztos le lettem volna nyűgözve. Nekik meg csak tetszett, de nem voltak elájulva tőle. Ugyanez volt az Állatkertben is: jó-jó az oroszlán, meg helyes a pingvin is, de azért a játszótér az überelhetetlen! Ilyenkor mindig elgondolkodom, érdemes őket elvinni egyátalán? Nem elég  a játszótér, Azért reménykedem, hogy valahol a kis agyuk (és lelkük) mélyén elraktározódnak ezek a szuper élmények (mert nekem az volt), és előjön ez még az életükben.

Visszafelé volt egy kis gubanc, mert a rendőrök olyan helyre irányítottak, ahol akkora gödör volt, hogy az autó nem tudott továbbmenni. Egy szerencsétlen Suzuki be is szorult, úgy kellett kilökdösni, de az alja így is megsérült. :( Nem értem, hogy ha van egy ekkora rendezvény, és még rendőröket is raknak ki, akkor miért nem néznek utána, hogy az út járható-e.

Otthon nagyon kivoltak a fiúk (már a két kisebb). Kár, hogy már nem alszanak délután, mert így hisztiben fejezik ki a kifáradásukat. Hát, az nem volt egy könnyű időszak!(Bocs, papa!;)

De azért egy újabb szuper nappal bővült az évünk. Köszönjük a jegyeket, mama! :)