Na, ez nem az én napom. Éreztem már reggel is, hogy nem kéne kikelnem az ágyból! De aztán jöttek a bizonyítékok is. Főleg a délutáni hiszti. Ráadásul én dupla adgban kaptam ma!

Először is, a könyv, amit olvasok, nem köt le. Tudom, ez nem hangzik szörnyen, de nekem, aki az olvasásba menekülök, ez maga a tragédia. De tartom magam: ha már elkezdtem, csak azért is befejezem.

Másodszor: félóránként nézem a postafiókom, hogy mikor érkezik már meg  a hőn óhajtott, és egy hete elcserét csomagom. De csak nem akar megjönni! X. Soma csomagját kaptam meg, két mesekönyvvel, amit másnap visszapostáztam. Na azóta várom, hogy ugyanezt a gesztust Soma uraság is megtegye. Úgy tűnik, nem megy neki: vagy beleszeretett a könyvembe, vagy lusta elmenni a postára, vagy nem tudom. Én meg csak várok-várok-várok....

A gyerkőcök táborban vannak, a világ legjobb táborában, esküszöm! Hála és köszönet érte Jutka néninek. Esznek-isznak-mulatnak, és olyan csodálat gyártanak anyagból, gyönygyből, festékből,és miegymásból, hogy csak lesek!

Szóval gyerekek jó helyen, hurrá, akkor nyaralunk. na eddig nem jött össze: állandóan lemaradásban vagyok, nem tudok kikapcsolni. Ha neadjisten lefekszem, vagy tévézek, máris bekattan, hogy mosogatni kéne, meg a szekrényt pakolni, stb. Na, szóval fő a nyugalom!

Ja! hiszti! Már majdnem el is felejtettem. Ma délután mindkét gyerekem akkora patáliát rendezett a többi gyerek és anyuka előtt, hogy azt hittem, menten a föld alá süllyedek! :( Komolyan!

Zéti állítólag többszöri figyelmeztetésre is ugrált a medencében, így Jutka néni nem engedte be. Bőgött, könyörgött, hisztizett, toporzékolt, és kétszer úgy megcsípett (még soha nem csinált ilyet), hogy azt hittem csillagokat látok. Ha nincs ott Jutka néni, én biztos beengedem, de szerencsére ott volt, így végre következetes tudtam lenni.

Ádám folytatta. Ki kellett jönni  a medencéből, erre hisztiorohamot kapott. Szó szerint. Nem tudom, másnál ez hogy néz ki, de ő mintha elvesztené a józan eszét, tiszta ördögűző-jelenetet rendez! El lett tiltva már a számítógéptől!

És igen: megálltuk!!!! Tulajdonképpen büszke vagyok magamra, mert kitartottam, pedig nem volt egyszerű. A nyomásgyakorlás ugyanis itthon is ment a fiúk részéről, de szerencsére csak egy-két órát kellett elviselni, és most békésen alszanak.

Nem tudom, más hogy viseli, én nehezen ezeket a hisztiket. Ráadásul mindig olyankor veszik elő a legjobb formájukat, amikor más is látja! Égő! Ciki!! Megalázó!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Kicsit (nem kicsit) félek a jövő héttől, mert egy hétre beirattuk őket úszótáborba is. Most már nem tűnik, olyan jó ötletnek! senki nem ismeri őket, ők se ismernek senkit. Mi lesz ebből?!

Bárcsak, már  a Balcsinál lehetnénk négyesben!