A mai napra is jutott egy édes párbeszéd, amit muszáj megörökítenem. Hajnalban keltek a fiúk, nem lehetett bírni velük, annyira élvezték a hóesést. Mi , szülők még az ágyban voltunk, amikor a következő mondatok ütötték meg a fülünket:

Zéti: Esik a hó. Holle anyó rázza a párnáját.

Ádi: Nem érted meg, hogy Holle anyó csak egy mese?!

Zéti: Akkor ki csinálja a havat?

Á: Isten.

Z: Vagy Jézuska. Engem a Jézuska teremtett.

Á: Nem, Isten teremtett.

Z: Kár, hogy a Jézuska már halott. Egyszer voltam a sírjánál. Lacinak hívják.

Itt nem bírtam tovább röhögés nélkül. Laci a férjem egyik rokona volt, akinek tényleg vittünk a sírjára virágot. De hogy hogy jutott eszébe Zétinek Jézust és Lacit azonosítnai?! :)