El sem hiszem, hogy újra Advent van: az év legesleggyönyörűbb időszaka. Imádom a karácsonyt! Szőröstűl-bőröstül! Imádom a karácsonyi zenét, illatokat, ételeket, filmeket. Imádok ajándékot adni, kapni. De legeslegjobban a karácsonyi hangulatot szeretem, még a várakozás is boldoggá tesz.

Nem is kezdődhetett volna jobban az advent, mint az első hóval. Jaj, Istenem, de örültek a gyerekek! Azzal a csak rájuk jellemző örömmel, ami szinte szétfeszíti őket. Rohangáltak fel-le a lakásabn, minden ablakon kinéztek, hátha ott jobban esik. Mi tagadás, én is imádom az első hóesést. Nem mondom, vannak időszakok, amikor a pokolba kívánom, és mindent megadnék az első tavaszi napsütésért, de az első hó az más. Az csak örömteli, tiszta, szép, valami újnak a kezdete!

Kár, hogy idén némi üröm is vegyült ebbe a hóeséses adventi időszakba: a rém, a fogorvos! Á!!!!!! Már hetek (na jó, lehet, hogy hónapok óta) fájdogál a fogam, de mindig találtam indokot, amiért nem volt alkalmam elmenni. De ma végre megtettem a bátor első lépést, elmentem a fogorvoshoz. Hát mit ne mondjak, nem volt valami felemelő. Hiába fogtam ki egy rendkivül kedves, fiatal, jóképű dokit, mégiscsak a világ legszörnyűbb székében kellett feszengenem.

Megkérdezte: "Van valami panasza, vagy csak ellenörzésre jött?" Én bevallottam őszintén, hogy naná, hogy van "különben ez lenne az utolsó hely a világon, ahová betenném a lábam" Úgy tűnik, ezzel egész jó hangulatot teremtettem, mert, bár a doki megjegyezte, hogy azért  ez egy kicsit fájt neki, az asszisztensek remekül vihogtak. Haha! Könnyű nekik! Én is jókat vihogok akár az érettségi alatt is. Most komolyan, van olyan ember, aki képes elmenni csak úgy egy fogorvoshoz?! (Jó, tudom, vannak rendes emberek is, akik rendszeresen járnak kontrollra, de azért ez nekem mégiscsak furcsa.)

Most még nem csinált semmit, de a végítélet megszületett: meg kell váljak a jobb felső bölcsesség fogamtól. Ha évekkel ezelőtt nem épp egy ugyanilyen műtét után éltem volna át életem eddigi legnagyobb fájdalmát, akkor, ha nem is sztoikus nyugalommal, de apró félelemmel bólogattam volna. De így?! Rettegek! Ugyanis pontosan tudom, hogy ez mivel jár: feldagadt arc, váladékozó seb, és egy hét olyan fájdalom, hogy a falak is beleremegnek. :(((((

Elvileg december 10-én megyek, de akkor nem tudok a szalagavatón táncolni, pedig azt nagyon szeretnék, úgyhogy hétfőn új időpontot kell kuncsorognom. :((((( Á, Istenem, milyen jó lesz a karácsony! FÉLEK!!!!!!!!

Persze próbálom a jó oldalát nélzni:

1. Megszabadulok egy undok fogtól, ami képes volt fájdalmat okozni, nekem, a kenyéradó gazdájának.

2. Lehet, hogy fogyok egy kicsit. :) (Juj, ezt a részt imádom a legjobban!) :)

3. A diákok öröme is felbecsülhetetlen lesz, amikor nemcsak a feldagadt arcomon tudnak humorizálni, hanem az is kiderül számukra, hogy beszélni sem tudok. (Valahogy ennyire nem tudok nagylelkű lenni, hiába szeretnék, úgyhogy ezt a pontot törlöm a jó dolgok közül.)

4. ???????????

Ööööööööööö, ennyi ment. :) a rossz dolgokat inkább le sem írom!

Na jó, inkább megyek, eszek valami fiomat és hizlalót, amiben jó sok cukor van (egész pontosan csokira gondoltam), amíg még lehet! :)