Tegnap megnéztük a Bárány Boldizsárt! :) Nagyon-nagyon jó élmény volt!

Egyrészről már hetekkel előre izgultam, hogy Zéti hogyan fogja viselni  a maga kis izgágaságával. De egyszerűen remek fiú volt: végigülte, hallgatta, nézte, ahogy az a nagykönyvben meg van írva! Le a kalappal a kissrác előtt. :)

Na meg persze az előadás előtt. Merthogy nagyon klassz volt az is. Kifejezetten kisgyerekes léptékű volt minden: a színpad, a jelmezek, az éppen jól kibírható felvonás-hossz. A színészek is megérdemelték a tapsot, bár némely hang még nekem is hamiskásnak tűnt. Persze nem ez volt  a lényeg. Főleg  a gyerekeknek nem. Ők végigizgulták Bárány Boldizsár rosszcsontságait és megjavulásának történetét.

Persze az azért eléggé tipikus, hogy legjobban két jelenet tetszett a fiaimnak: az egyik ahol vérzik a főszereplő orra (na, erről sokat kellett mesélni:mi az a művér, hogy került oda stb.), a másik pedig, amikor az apabárány átesik a bútorokon. :)

Remélem, máskor is sikerül ilyen jó darabot kifognunk, mert nagyon szeretném rendszeressé tenni a fiúk színházlátogatását, mert szerintem, ez annyira fontos, mint a rendszeres olvasás.

Végezetül egy kép a csinos, színházbamenő fiúkról: