Most fejeztem be, remek volt! :) Azt hiszem, az egyik kedvencem lesz. Lehet, hogy kétfiús anyaként vonzódom a  "fiús" témákhoz? Vagy csak a könnyed stílus nyűgözött le? Lehet, hogy mindkettő.

Én nem láttam a filmet, de kíváncsi vagyok rá, főleg, mert más vége van, mint  a könyvnek. Állítólag.

Nekem tetszett a vége így is. Meg az eleje és a közepe is. Klassz dolog olyasmiről olvasni, hogy magányos és a társadalomba, a többségbe bele nem illő emberek (egy fel nem nőtt, felelősség nélküli férfi; egy 12 éves fiú, akinek még edzőcipője sem volt soha; egy öngyilkos anya stb), hogyan találnak maguknak mégis társat, és hogyan találják meg önmagukat is, hogyan kerülnek a dolgok és az emberek a helyükre.

"you stand on top of loads of people in a pyramid. It doesn't really matter who they are, does it, as long as they're there and you don't let them go away without finding someone else. " Hát nem így van?! Akkor működünk jól, ha vannak alattunk, mellettünk olyan emberek, akikre támaszkodhatunk. Ha nincsenek, akkor az ember-piramis is összedől. Szerncsére ebben a könyvben a végére mégiscsak felépül ez a piramis, pedig nem könnyű egy olyan világban, ahol a családok szétesnek, ahol a suliban a srácok agresszíven lépnek fel a másmilyenség ellen, ahol semmi nem úgy működik, ahogy kéne.

Jó könyv. És ez a lényeg! :)