Lassan vége a télnek! És itt a tavasz! Alig hiszem el! Ebben azért van némi keserűség is, mert nagyon gyorsan pörögnek a napok, és nem előrefelé haladunk az életünkben, lássuk be.

Februárban ismét buli volt nálunk. Megünnepeltük Zéti 9. szülinapját! A kilencediket!!! Nem csoda, hogy mostanában öregnek látom-érzem magam, rá kell, hogy jöjjek, öreg is vagyok. :(

De az ereszdelahajam jól sikerült: mindenki eljött, akit hívtunk, ettek-ittak-játszottak, buliztak. Szuper volt! (Azért túlleni rajta sem egy megvetendő érzés ;) )

Túlvagyunk a farsangon is. Zétinek ez nagy megpróbáltatás volt, mert nagyon nem akart elmenni. Bármi, amiben a legkisebb szereplés-megnyilatkozás-önmegmutatás van, az számára maga  a kín. Sajnáltam szegénykét, de aztán mégis elment, és egész jól érezte magát. (Mellesleg nem tudom, miért KELL beöltözni-kiállni mások elé egy másodikos gyereknek, ha nem akar. Ez nem a buliról, a jókedvről szól?!)

Ádikám idén nem jutott tovább az iskolai szavalóversenyen pedig nagyon ügyesen mondta  a verset. Ez jól is megy neki.Még  a végén színész lesz nekem! ;)

Túlvagyok az influenzán is, ami nem esett jól, de azért itthon lenni és szabadon olvasni, blogot írni, vagy hasonló dolgot csinálni munka helyett mégiscsak kárpótolt valahogy. :)