Tegnap ismét óriási színházi élményben volt részünk M.-el. (Anyám tyúkja -Örkény Színház) A jegyeket karácsonyra kaptuk, de minden az ellen szólt, hogy elmenjünk. Nekem sikerült lebetegedni, M. utálja  a verseket, esett az eső, éppen hoki-nap volt, stb. De azért összeszedtük magunkat, mert egyébként nagyon-nagyon nyűgös nap volt, és mégiscsak elmentünk.

ÉS! Nem bántuk meg. Még M. is elégedetten konstatálta a műsor végén, hogy ez jó volt. Én magam sem gondoltam volna, hogy ismert verseket ennyire másként is újra lehet gondolni, ennyire másként is elő lehet adni. Nem szavalni, előadni! Talán ebben van a titok kulcsa: a színészk nem állnak és szavalnak, hanem magukon átszűrve, újraértelmezve prezentálják a már megszokottnak vélt sorokat.

Úgyhogy nem bántuk meg, jó este volt. Ajánlom mindenkinek! (Senki ne rémüljön meg attól, hogy kb. 70 vers, és 2,5 óra! ;) )