Mese

Tegnap este mesét kerestünk, de valahogy nem találtuk a megfelelőt.

Én: Zéti, a kismalac és farkasok jó lesz?

Z: Nem, nem akarok farkasokat!

Én: Furulyás Palkó?

Z: Nem, az túl zenés! :)

 

Milyen egy túl zenés mese?!

 

Kerti parti

Tegnapelőtt kerti partin vettünk részt családostúl. Nagy családostúl, merthogy 4 generáció is jelen volt a maga 12 főjével. Ritka az ilyen pillanat, de remélem, még sokáig lehet ebben részünk!

A gyerekőcök jó korán keltek, mint mindig, de így legalább volt idő bevásárolni és megvenni az ajándékokat. 11 körül értünk ki a pilisi házhoz. Olyan kellemes környék, kis házikók, árnyas, csöndes udvarok, kertek. Igaz, ezer fok volt , de ez nem vette kedvünket.

Nagypapám főzött, nagynéném, sütött. Nyami-nyami:) Minden isteni volt (+ 1 kg) Mi meg ettünk, aztán megint ettünk, aztán megint.... Tényleg csak beszélgetni nem volt időnk egymással. Bár idén először a gyerekek teljesen jól elvoltak, nem kellett állandóan a nyomukban járni (csak titokban).

Bár semmit nem csináltunk, estére olyan fáradt voltam, mint aki egész nap kapált. :)

Jó nap volt.

Egyetlen kis apróság keserítette meg, hogy ádám látványosan nem örült (az egyébként szuper) ajándékkönyvének, mert természetesen, ő is ugyanolyant akart, mint a Zétié. Ezt el is mondta, sőt, megsértődve el is vonult. Hát, ez azért elég cikis helyzet volt. Nagyon sajnáltam az ajándékozókat, akik iszonyú drága könyvet vettek, szeretettel, gondosan kiválasztva. :(

Itthon persze már megtetszett neki  a könyv, együtt el is olvastuk, többször. De ilyen az élet! Megoldódnak a dolgok maguktól. (Néha)

 

Köszönjük ezt a szép napot!:)

 

Hazafelé, megizzadva, kifáradva. :)

Adatok

Csak, hogy el ne felejtődjön (hamár lemértem őket).

Ádám: 126 cm, 24 kg

Zéti: 122 cm. 25 kg

Ahhoz képest, hogy 20 hónap van köztük, csak 4 centi köztük a különbság (és 1 kiló). Mellesleg mindig ikreknek nézik őket először.

Hiszti a javából - duplán

Na, ez nem az én napom. Éreztem már reggel is, hogy nem kéne kikelnem az ágyból! De aztán jöttek a bizonyítékok is. Főleg a délutáni hiszti. Ráadásul én dupla adgban kaptam ma!

Először is, a könyv, amit olvasok, nem köt le. Tudom, ez nem hangzik szörnyen, de nekem, aki az olvasásba menekülök, ez maga a tragédia. De tartom magam: ha már elkezdtem, csak azért is befejezem.

Másodszor: félóránként nézem a postafiókom, hogy mikor érkezik már meg  a hőn óhajtott, és egy hete elcserét csomagom. De csak nem akar megjönni! X. Soma csomagját kaptam meg, két mesekönyvvel, amit másnap visszapostáztam. Na azóta várom, hogy ugyanezt a gesztust Soma uraság is megtegye. Úgy tűnik, nem megy neki: vagy beleszeretett a könyvembe, vagy lusta elmenni a postára, vagy nem tudom. Én meg csak várok-várok-várok....

A gyerkőcök táborban vannak, a világ legjobb táborában, esküszöm! Hála és köszönet érte Jutka néninek. Esznek-isznak-mulatnak, és olyan csodálat gyártanak anyagból, gyönygyből, festékből,és miegymásból, hogy csak lesek!

Szóval gyerekek jó helyen, hurrá, akkor nyaralunk. na eddig nem jött össze: állandóan lemaradásban vagyok, nem tudok kikapcsolni. Ha neadjisten lefekszem, vagy tévézek, máris bekattan, hogy mosogatni kéne, meg a szekrényt pakolni, stb. Na, szóval fő a nyugalom!

Ja! hiszti! Már majdnem el is felejtettem. Ma délután mindkét gyerekem akkora patáliát rendezett a többi gyerek és anyuka előtt, hogy azt hittem, menten a föld alá süllyedek! :( Komolyan!

Zéti állítólag többszöri figyelmeztetésre is ugrált a medencében, így Jutka néni nem engedte be. Bőgött, könyörgött, hisztizett, toporzékolt, és kétszer úgy megcsípett (még soha nem csinált ilyet), hogy azt hittem csillagokat látok. Ha nincs ott Jutka néni, én biztos beengedem, de szerencsére ott volt, így végre következetes tudtam lenni.

Ádám folytatta. Ki kellett jönni  a medencéből, erre hisztiorohamot kapott. Szó szerint. Nem tudom, másnál ez hogy néz ki, de ő mintha elvesztené a józan eszét, tiszta ördögűző-jelenetet rendez! El lett tiltva már a számítógéptől!

És igen: megálltuk!!!! Tulajdonképpen büszke vagyok magamra, mert kitartottam, pedig nem volt egyszerű. A nyomásgyakorlás ugyanis itthon is ment a fiúk részéről, de szerencsére csak egy-két órát kellett elviselni, és most békésen alszanak.

Nem tudom, más hogy viseli, én nehezen ezeket a hisztiket. Ráadásul mindig olyankor veszik elő a legjobb formájukat, amikor más is látja! Égő! Ciki!! Megalázó!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Kicsit (nem kicsit) félek a jövő héttől, mert egy hétre beirattuk őket úszótáborba is. Most már nem tűnik, olyan jó ötletnek! senki nem ismeri őket, ők se ismernek senkit. Mi lesz ebből?!

Bárcsak, már  a Balcsinál lehetnénk négyesben!

Világos, nem?!

Zéti: Anya, játsszunk páncélos lovagosat!

Én: Jó, de hogy kell játszani?

Zéti: Hát úgy, ahogy a katonásat.

Én: Rendben. És azt, hogy kell játszani?

Zéti: Hát úgy, ahogy a páncélos lovagost!

 

Hát nem világos? !

Hungaroring

Ma voltunk a Hungaroringen a fiúkkal. Az idő is velünk volt, mert nem esett, nem sütött, épp kedvező egy ilyen látogatáshoz. Egyedül füldugót nem vittünk, az elkelt volna. (Őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy ilyen hangosak ezek az autók!) a srácok persze így is élvezték.

A legnagyobb sláger azonban a dodzsem és az ugrálóvár volt. Amikor én kicsi voltam, nem jutottam el ilyen helyekre (sőt, most voltam felnőttként is itt először), és biztos le lettem volna nyűgözve. Nekik meg csak tetszett, de nem voltak elájulva tőle. Ugyanez volt az Állatkertben is: jó-jó az oroszlán, meg helyes a pingvin is, de azért a játszótér az überelhetetlen! Ilyenkor mindig elgondolkodom, érdemes őket elvinni egyátalán? Nem elég  a játszótér, Azért reménykedem, hogy valahol a kis agyuk (és lelkük) mélyén elraktározódnak ezek a szuper élmények (mert nekem az volt), és előjön ez még az életükben.

Visszafelé volt egy kis gubanc, mert a rendőrök olyan helyre irányítottak, ahol akkora gödör volt, hogy az autó nem tudott továbbmenni. Egy szerencsétlen Suzuki be is szorult, úgy kellett kilökdösni, de az alja így is megsérült. :( Nem értem, hogy ha van egy ekkora rendezvény, és még rendőröket is raknak ki, akkor miért nem néznek utána, hogy az út járható-e.

Otthon nagyon kivoltak a fiúk (már a két kisebb). Kár, hogy már nem alszanak délután, mert így hisztiben fejezik ki a kifáradásukat. Hát, az nem volt egy könnyű időszak!(Bocs, papa!;)

De azért egy újabb szuper nappal bővült az évünk. Köszönjük a jegyeket, mama! :)

 

Feedek
Megosztás
Feedek
Megosztás
Zétény

Lilypie Kids Birthday tickers

Ádám

Lilypie Kids Birthday tickers

Mi

Daisypath Anniversary tickers