Itt is meg kívánom köszönni Neked, kedves angyal-tündér, hogy segítettél, meghallgattál! :) És itt is megkapod a számod!
Pusz!
Zétinek is kiesett az első fogacskája, illetve a segítségemmel meggyorsítottuk ezt a folyamatot. Gondosan elraktuk egy dobozkába, amiért a Fogtündér hozott neki 200 Ft-ot. Férj ötlete volt. Természetesen Ádámnak is eszébe jutott, hogy ő még nem is kapott semmit a Fogtündértől, így az ő fogait is kiraktuk az ablakba, és neki is hozott a tündér 200 Ft-ot. Micsoda egy ötlet! Pénzt adni egy fogért?! De ha már Férj elkezdte, akkor be kellett valahogy fejezni. :)
A mai napra is gyűjtöttem egy kis "csemegét". Zéti: Anyu, nézhetem a Ben Tenissont? Én: Hát...., nézheted, de az milyen mese? Zéti: Hát a Ben Tenisson! Na, eltelt egy kis idő, mire rájöttem, hogy miről beszél a gyerek. A tévé reklámozta így a Ben10-t: Ben 10 (ten) is on (Vagyis Ben 10 van adásban, nem túl magyarosan.):)
Ádám: Anya, szeretem a kis pofidat. A mosolygósat. :)
Hát, van ennél szebb bók?! :)
Zéti: Anya, nézhetjük azt a filmet?
Én: Melyiket?
Zéti: Azt, amelyikben a barna angol van.
:) Barna angol = néger
Jelentem, fiam iskolába jár! Na jó, nem úgy igaziból, de már majdnem. Bejár az iskola épületébe hetente egyszer előkészítőre. Ettől persze nemcsak én vagyok büszke, hanem az ő melle is dagad a büszkeségtől.
Először is új nadrágokat kapott, mert mégsem járhat ovis cuccokba. Aztán tanítónéni jön érte. Utána pedig bevonulhat az iskolába, ahol komoly tanítás folyik! :)
Önbizalma sem a régi (és nem az anyjáé), ugyanis múltkor kijelentette, hogy a tanító néni szerint "Ádám, te vagy a legügyesebb". Ami persze csak addig volt érvényben, amíg kilátásba nem helyeztem, hogy ezt megkérdezem a tanító nénitől is.
Elvileg angol előkészítő, de angolul viszonylag keveset tanulnak, ellenben minden lényeges dolog szóba kerül, pl. a lány-fiú téma, vagy a környezetszennyezés.
A legutóbbi alkalommal az állatokat tanulták, na az én mindentudó nagyfiam közölte, az elefántra, hogy "teddy bear", úgyhogy megkértem, ne említse, mivel foglalkozik az anyukája. :)
Nagyon tetszik neki a suli, nekem is, de ma újabb dilemma elé kerültem: tegnap kiválasztotta egy tanító néni (egy másik iskolából), az ének-zene tagozatra, mint rendkivűl jó ritmusérzékkel, és belső hallással bíró gyereket. Jaj! Most mi legyen?! Na, a lecke fel van adva!
Anya: Zéti, szégyelld magad!
Zéti: Nem!
Anya: Pedig szégyellhetnéd!
Zéti: Jó, akkor szégyellem!:)
Zsuzska sapkája, illetve illata nagy bonyodalmat váltott ki családom legifjabb tagjaiból. A két fiú ugyanis, mint sok másban, abban is tökéletesen egyetért, hogy az óvóda, legalábbis a Csiga csoport, legszebb lánya Zszuzsika. Így aztán mindketten belé szerelmesek.
Szombaton nagy kincsre leltünk: Zsuzska elveszett sapkájára! A fiúk vércseként vetették rá magukat, és rögtön szagmintát is vettek. Zsuzska-illata volt, vagyis "príma", ahogy Zéti fogalmazott.
Zsuzska sapkája azonban a verekedés-marakodás kiváltó oka is lett: húzták-vonták a kocsiban, jó, hogy nem szakadt el. Ádám fiam ugyanis sérelmezte, hogy Zéti annnyit szagolgat, és "kiszagolja belőle Zsuzska illatát", ami mindkettőjük véleménye szerint rúzs-illat. Megszagoltam: tényleg olyan. :) Legalább szaglásuk az van! :)
Jelentem a sapka visszakerült jogos tulajdonosához, illattal együtt. A fiúk pedig nagy puszit kaptak Zsuzskától. :)
Ádám fiam ma rájött a dolgok lényegére: "A nőknek mindig titkuk van!" :))))))))
Tegnap megnéztük a Bárány Boldizsárt! :) Nagyon-nagyon jó élmény volt!
Egyrészről már hetekkel előre izgultam, hogy Zéti hogyan fogja viselni a maga kis izgágaságával. De egyszerűen remek fiú volt: végigülte, hallgatta, nézte, ahogy az a nagykönyvben meg van írva! Le a kalappal a kissrác előtt. :)
Na meg persze az előadás előtt. Merthogy nagyon klassz volt az is. Kifejezetten kisgyerekes léptékű volt minden: a színpad, a jelmezek, az éppen jól kibírható felvonás-hossz. A színészek is megérdemelték a tapsot, bár némely hang még nekem is hamiskásnak tűnt. Persze nem ez volt a lényeg. Főleg a gyerekeknek nem. Ők végigizgulták Bárány Boldizsár rosszcsontságait és megjavulásának történetét.
Persze az azért eléggé tipikus, hogy legjobban két jelenet tetszett a fiaimnak: az egyik ahol vérzik a főszereplő orra (na, erről sokat kellett mesélni:mi az a művér, hogy került oda stb.), a másik pedig, amikor az apabárány átesik a bútorokon. :)
Remélem, máskor is sikerül ilyen jó darabot kifognunk, mert nagyon szeretném rendszeressé tenni a fiúk színházlátogatását, mert szerintem, ez annyira fontos, mint a rendszeres olvasás.
Végezetül egy kép a csinos, színházbamenő fiúkról:
