Tegnapelőtt kerti partin vettünk részt családostúl. Nagy családostúl, merthogy 4 generáció is jelen volt a maga 12 főjével. Ritka az ilyen pillanat, de remélem, még sokáig lehet ebben részünk!

A gyerekőcök jó korán keltek, mint mindig, de így legalább volt idő bevásárolni és megvenni az ajándékokat. 11 körül értünk ki a pilisi házhoz. Olyan kellemes környék, kis házikók, árnyas, csöndes udvarok, kertek. Igaz, ezer fok volt , de ez nem vette kedvünket.

Nagypapám főzött, nagynéném, sütött. Nyami-nyami:) Minden isteni volt (+ 1 kg) Mi meg ettünk, aztán megint ettünk, aztán megint.... Tényleg csak beszélgetni nem volt időnk egymással. Bár idén először a gyerekek teljesen jól elvoltak, nem kellett állandóan a nyomukban járni (csak titokban).

Bár semmit nem csináltunk, estére olyan fáradt voltam, mint aki egész nap kapált. :)

Jó nap volt.

Egyetlen kis apróság keserítette meg, hogy ádám látványosan nem örült (az egyébként szuper) ajándékkönyvének, mert természetesen, ő is ugyanolyant akart, mint a Zétié. Ezt el is mondta, sőt, megsértődve el is vonult. Hát, ez azért elég cikis helyzet volt. Nagyon sajnáltam az ajándékozókat, akik iszonyú drága könyvet vettek, szeretettel, gondosan kiválasztva. :(

Itthon persze már megtetszett neki  a könyv, együtt el is olvastuk, többször. De ilyen az élet! Megoldódnak a dolgok maguktól. (Néha)

 

Köszönjük ezt a szép napot!:)

 

Hazafelé, megizzadva, kifáradva. :)