Én nem tudom, hogy mások hogy bírják?! Hogy tud valaki egyszerre jó anya, jó feleség, jó háziasszony, jó munkaerő, stb. lenni. Nekem nem megy. Pedig, esküszöm, mindent megteszek. Ennek ellenére nálunk mindig van egy-két porcica, tele van a mosogató, a szennyes, az óravázlatokkal mindig el vagyok maradva, a gyerekekkel is sokall kevesebbet vagyok, mint kéne (úgy érzem), a férjemről nem is beszélve. Nekem csak elmaradásaim vannak.

Oké, van 31 órám, plusz a helyettesítések, meg a magánóra heti egyszer (azért arra is sokat készülök). De ez mégse lehet mentség! Más is dolgozik, és mégis jobban áll mindennel.

A mai nap amúgy is olyan kis béna volt. Éjszaka Zéti lázas volt, többször keltünk hozzá, úgyhhogy egész nap kómáztam. Délután kiderült, hogy a gyerekek nem mehetnek óviba, amíg nincs meg a székletminta eredménye. Szuper! És ha 2 hét?! Kinek van ennyi szabija! Még, jó, hogy vannak nagyszülők! De sajnos a kettő fiúval ők sem bírnak.

Olyan nehéz, hogy ilyen kezelhetetlenek kettesben. Mennyivel könnyebb és jobb lenne mindenkinek, ha okosan viselkednének, ahogyan én és  a tesóm annak idején. Vajon minden kisfú így viselkedik? Vagy csak a fiú tesók? Vagy csak az enyémek?

Ma is iszonyat, amit rendeztek együtt a rendelőben. Tiszta ciki volt. Mint akik bedrogoztak. Ha rájuk szólunk, le sem tojank bennünket. Ha egyedül vannak, angyalok, de ha együtt, akkor mindenki azt hiszi, hogy 1. nem komplettek, 2. a világ legrosszabbjai, 3. a szülők nem foglalkoznak velük eleget. :(

Egyszerűen nem értem!!! Nem és nem és nem!!! Hiszen annyit foglakoztam (foglakoztunk) velük, annyira szeretjük őket, és mégis. :( Barátnőm, E. a múltkor megjegyezte, hogy nem érti, miért félek velük egyedül lenni. Hát ezért! Érthetetlen, de ha a két fiam együtt van, tényleg olyanok, mint akiket nem nevelt max. a dzsungel. Kis Mauglik!  

Valahogy úgy képzeltem, hogy a gyerekeimmel majd öröm lesz minden perc, és abban is biztos voltam, hogy a beléjük fektetett energia többszörösen megtérül. Azt gondoltam, hogy ha elmagyarázom, megmutatom, hogy kell viselkedni, és én is úgy viselkedek, akkor ők is úgy fognak. Miért nem?! Miért van az, hogy mindenkinek sikerül, csak nekem nem? :(((((((

E., N., nektek hogy sikerült?! Nekem miért nem?! hol rontottam el? :( Miért van az, hogy nektek örömmel vállalják a nagyszülők a gyerekeket, nekem meg húzzák  a szájukat, hogy a kettő az sok?! Miért van az, hogy jómagam is félek velük lenni, mert tudom, hogy előbb-utóbb bekövetkezik az, hogy "megbolondulnak", és verekszenek, rohangálnak, nem fogadnak szót eszetlenül?! A sors igazságtalan?! Vagy én tehetek róla?! Miért?!!!!!