Kiddies

Annyi,de annyi minden történt  a hétvégén, hogy komolyan mondom, olyan érzésem van, mintha nem is két nap lett volna, hanem több.

A héten nagyon kifáradtam lelkileg, mivel történt egy kis baleset az osztályomban, amiről közel nem én tehetek, de azért nagyon megviselt. Szerencsére mindenki túl van az első sokkon.

Szombaton a gyerekek oviban , illetve isiben voltak. Némi lelkifurdalást éreztem, hogy bevittem az óvodába a kisebbet, de aztán rájöttem, hogy sokkal jobb ott neki. Ott volt a kis barátja, játszottak kint és bent, itthon meg abból áll a napunk, hogy állandóan fegyelmezzük a szomszédok miatt.

Este vendégségben voltunk egy nagyon kedves baráti házaspárnál többedmagunkkal (gyerekek nélkül!). Isteni volt! Nemcsak a kaja, hanem a nyugodt, vidám, szellemes este, amiből olyan nagyon ritkán akad egy-egy. Igazi felnőttprogram nem sokszor jut egy anyukának, valljuk be.

Vasárnap nagy dologra készültünk. Templomba akartuk vinni a srácokat. Mondanom sem kell, hogy agyonizgultam magam a gyerekek miatt, mert nagyon féltem, hogy valami nem fog menni, de hálistennek, elvitte őket egy tündér (Maya néni személyében), és az istentisztelet alatt végig foglalkozott velük, és a többi gyerkőccel. (Bevallom, emiatt nem jártunk eddig, mert az előző hölgynél csak írtak-olvastak, ami elég nehézkes ovisok esetében.) De ez is megoldódott! Csúcsszuper kulcstartókat gyártottak, és nagyon jól érezték magukat. Mi pedig egy kis lelki töltődést kaptunk, ami már szintén nagyon ránkfért.

Délután Ádám zsúrba volt hivatalos, utána játszóház mindkét gyereknek. Este már hullák voltak! (Valljuk be, ez nekem jó!) :)

És végre megjött a Rumini, amit már nagyon vártam. Tegnap elkezdtük olvasni, és én ugyanúgy élvezem, mint Ádám!

Szóval, jól telt a hétvége! Remélem, a többi is ilyen jól alakul majd!

Zéti: Anya, játsszunk páncélos lovagos játékot.
Én: Ok, de hogy kell játszani?
Z: Hát úgy, ahogy a katonásat!
Én: Miért, azt hogy kell?
Z: Hát úgy, mint a páncélos lovagost! :)

Ádám énekeversenyre jelentkezett, ahol angolul kell énekelni. Zéti: Én is megyek veled, kár, hogy nem tudok angolul. Ádám: nem baj, én sem értem, miről szól, csak fújom a dalt. :) (öööööö, ez nem ciki egy kicsit?!)

Ma reggel a Tv-ben ortodox zsidó férfi, hosszú pajesszal, fekete kalapban. Ádám nézi, majd rámnéz, és megkérdezi: "Anya, ez meg milyen nindzsa?"

Ádám, mit játszottatok Danival? Á: semmit. Én: ???????? Hogyhogy? Hát, nem ő a barátod? Ádám: De ő. Én: Akkor kivel játszottál: Leventével. Vele nem vagyunk barátok, csak együtt játszottunk. :)

2012. 02. 03.

Megszületett fiam első szerelmes levele. :) (Egyszerre Rékának és Szonjának). A tartalma titkos, de rajta akövetkező felirat: bonzsd ki:)

Zéti. "Anya, ne mondd el senkinek, de szerelmes vagyok Dodóba. Adtam neki puszit, meg szedtem neki virágot (vajon honnan télen?!, remélem, nem az óvi cserepes virágait tépázza), és már meg is csókoltam. Ő az óvi legjobb lánya, én meg a legjobb fiú." :)

"Mi volt az uzsonna?" Ádám: Kelkáposzta. Én: ???????? Ádám, biztos?! Á: Igen, biztos, megismerem! (Étlap szerint: szendvics savanyú káposztával)

Ozstályom ismét remekelt, Berzsenyi verset kellett elemezniük. Csak a legaranyosabbakat szemezgettem ki:

"Személy szerint még nem olvastam ezt a verset, de mindig nyitni kell az új felé."

"A vers hangvétele letargikus, amely olvasása közben maga az olvasó is euforikus állapotba kerül" ???????????? Most akkor leatrgikus, vagy euforikus? Vagy attól jövök lázba, ha a költői én szenved?!

 "A 20. század egyik legkiemelkedőbb költője Berzsenyi Dániel."

"A vers olyan régies, olyan költői nyelvezeten íródott, hogy nem értem."

"Úgy gondolom, ezt a verset Lillának írta." Még jó, hogy Csokonaival képben van!

"Versének szerkezete, hogy versszakokra tagolódik."

"A negyedik versszak kezd beletörődni sorsába." (Most mit csinálhatnék?! negyedik lettem)

Olyan sok minden bepótolandó van! Nem is tudom, hol kezdejem. Talán azzal, hogy mindenkinek sok-sok mikuláscsokit kívánok. Köszi a sok dicséretet, amit a fiaim "beszólásaiért" kaptam. Tényleg nagy kópé mind  akettő, és vág az eszük, mint  a borotva.

Újabbak (sajnos olyan lusta vagyok, hogy nem írom fel őket, így a felejtés homálya fedi a legtöbbet):

Színházba megyek, igyekszem csinos lenni, Zétike rögötn észreveszi: "Anya, de gyönyörű vagy! Olyan vagy, mint egy felnőtt néptáncos!"

Sütöttünk mézeskalácsot. Na Zéti, kis főkostolóm, milyen lett?-kérdezem. Válasz:" Hááááááááát, íztelen,de ropogós!" :) (Azt hiszem, idén sem sikerült valami jól a mézes.)

A fő-fő kedvencem. Gyakran mondogatom neki, hogy olyan rosszak vagytok, úgy bántok egymással, hogy Káin és Ábel kismiska volt hozzátok képest. Egyszercsak Zéti megkérdezi: "Anya, hogy is hívták a két testvért? Kábel és Ábel?" :)))

Apától kapok egy puszit  számra. Reakció "Fúj, csókolóznak!"

Zéti: (fehér kavicsok az úton) "Ezek mik, anya? Dinócsontok?" Mi más?!

Mondjuk az anyja is biológia zseni. Én: "Ez a bölény biztos terhes, akkora hasa van." M. : "Drágám, ez egy bika." :)

‎Első nap az iskolában. Ádám: "Amikor Apa elment, majdnem könnyeztem. Rákaptam nyáron az ízére. Tudod, a családegyütt-re. "